MPT Pszichiátria kongresszus, 2017
Szerző: dr.Hamvas Szilárd
Absztrakt
A „London Centre for Psychodrama” pszichodinamikus pszichodráma iskola strukturált módszerét kívánja ismertetni az előadás.
Áttekintem a játék előtt kötött szerződés szerepét, a játék tipikus főbb állomásait, a belső tárgykapcsolatokkal való munka során használt surplus reality szerepét és a játék központi belső szervező elemének tekintett szerepanalízis lépéseit.
A játék főbb állomásai: Első jelenet, a szerződésben definiált probléma közelmúltban való megjelenése. A jelent végére a drámavezető igyekszik a Szerepanalízist elkészíteni, melynek összetevői: Kontextus, Viselkedési válasz, megélt Érzelmek, mögöttes Maghit és Következmények. A második jelenetben ugyanezen problémának a kicsit régebbi múltban való megjelenítése történik. A jelent-választás a kontextus mentén történik, célja a szerepanalízis helyességének tesztelése. A harmadik jelent a „locus”, melyben a Maghit születésének körülményeit („status nascendi”) kutatjuk. A jelenet során gyakran kerül sor a „surplus reality” alkalmazására, mely során a felnőtt én a kiszolgáltatott gyermeki én megsegítésére siet. Az utolsó jelenet a szerep gyakorlás (”role training”) jelenete, melyben az első jelenet problémaköréhez térünk vissza.
A munkamódszert egy esetillusztrációval igyekszem kézzel foghatóbbá tenni.
Röviden kitérek a modell előnyeire és esetleges hátrányaira.
Struktúrált pszichodinamikus pszichodráma
Vázlat:
- elnevezés
- szerződés
- játék tipikus főbb állomásai
- szerepanalízis lépései
- surplus reality szerepe
- előnyök, hátrányok
Amikor egy dramatista kollégámnak említettem, hogy mivel foglalkozom, rosszalló tekintettel mért végig a STRUKTÚRÁLT szó hallatán. Bizonyára sokaknak nincs ínyére a pszichoterápiás gyakorlatban futótűzként terjedő struktúráltság, mely elveszi a terápia művészet jellegét és futószalagon gyártott „one size fit all” ruhagyártás szintjére degradálja.
Tessék kérem megnyugodni, nem erről van szó annak ellenére, hogy a modell kifejlesztője Jinnie Jefferies (London Centre for Psychodrama) „strategic”, kognitív és pszichodinamikus elemek ötvözésének tekinti a módszert.
A játék előkészítése bemelegítéssel történik, melyet a protagonista szelekció követ. A protagonista szelekció során a protagonista már megfogalmazza, hogy mi az a téma, mellyel dolgozni szeretne.
A közös munka első lépése a szerződés megfogalmazása. A szerződés pusztán a játék idejére szól. Alapja a protagonista által felvázolt téma, de a szerződés-írás során a protagonista és drámavezető közös erőfeszítésének eredményeképpen meghatározzák a problémát és az elérendő célt egy „megszeretném érteni… azért hogy / azt szeretném elérni, hogy… annak érdekében, hogy…” típusú mondatban, melyet le is írnak abból a célból, hogy mindkettőjük figyelmét az elérendő célon tartsák.
Pl. Középkorú hölgy, problémás családokból származó gyerekeket ellátó intézményben dolgozik, problémája, hogy munkahelyén képtelen elképzelései, meglátásai, illetve védencei mellett kiállni.
Szerződés: Meg szeretném teremetni saját autoritásomat és nem megriadni akkor, amikor én kerülök autoritás helyzetbe
Első jelenet beállításához a rendező és a protagonista a szerződés szövegére támaszkodva keresik azt a közelmúltbeli helyzetet, melyben a felvázolt probléma tetten érhető.
Munkahelyén konfliktusba kerül a vezető pszichiáterrel és pszichológussal, nem képes kiállni gondolatai mellett, megalázzák. Bántó szavak hallatán szinte összetöpörödik, gyerekessé válik.
Az első jelenet addig zajlik, amíg a rendező fejében össze nem áll az úgynevezett szerep analízis.
Ahhoz, hogy a pszichodráma hatékony legyen a rendezőnek meg kell határoznia, mi a zavar oka és a megfelelő beavatkozást végre kell hajtania.
A zavar okának meghatározást célozza a szerepanalízis.
A szerepanalízisnek a következő kérdésekre kell választ adnia. (CBEBC)
Kontextus amelyben a probléma felszínre kerül
A megfigyelhető tipikus válasz Viselkedés
A helyzetben megélt Érzelmek
A mögöttes Hit,mely a viselkedést motiválja
és mindezek Következménye.
C: (munkahelyi helyzetben), amikor kritika éri
B: lefagy, szeretne mielőbb kimenekülni a helyzetből
E: kicsinek és jelentéktelennek érzi magát
B: könnyelműnek és felületesnek látnak, gyűlölnek, összefognak ellenem, el akarnak pusztítani
C: feladja a küzdelmet önmagáért, saját igazáért
A második jelenet célja a fenti szerepanalízis korrektségének ellenőrzése, ezért a jelent választás során a Kontextus az, mely a szituáció keresését és jelenet választást irányítja. A rendező megfogalmazza a szerepanalízist a protagonista számára és kéri, hogy idézzen fel egy hasonló helyzetet.
Ennek megtalálását a rendező a Kontextus hangsúlyozott leírásával segíti. Fontos, hogy a kontextust ne keverjük össze a Tartalommal (Context Vs Content), mert az erősen félreviheti a munkát.
A második jelenet általában röviden zajlik, hacsak nem újabb fontos elemek kerülnek elő, melyek a fentebb leírt és az első jelenet végén megfogalmazott Szerep analízist módosíthatják.
Családi nyaralásra készülnek. Ezt megelőzően egy alkalommal elmondja apjának, hogy legidősebb bátyja megerőszakolta. Apja először nem reagál, de néhány nap múlva felhívja, őt vádolja és büntetésből eltiltja a családi nyaraláson való részvételtől.
A harmadik jelenet a LOCUS, melynek célja, hogy megtaláljuk azt a helyzetet, amikor a protagonista a Szerep Analízisben megfogalmazott Hitet- Tévhitet önmagában kialakította, azaz dramatikus nyelven szólva, amikor az adott szerep megszületett.
A jelenet keresése a Hit-Tévhit mentén történik.
Tipikus rávezető kérdés a „mutasd meg nekem, mikor tanultad, hogy…” kérdés.
Keressük a STATUS NASCENDI-t, a „foganás” pillanatát, a helyzetet/szerep környezetet (MATRIX), melynek az adott válasz létrehozásában szerepe volt.
Cél a Megértés-Megvilágosodás-Katarzis elérése, mely meghatározza a korrekciós beavatkozás irányát.
Néhány éves gyerek, valami apró rosszaság elkövetése kapcsán apja végighajítja a folyosón.
Másik emlék, hogy anyja bemegy hozzá este a szobába, amikor ő már fekszik az ágyban és elkezdi verni a fejét.
Fontos, hogy a protagonista képes legyen ebben a korai helyzetben korrekcióra.
Mivel többnyire a Status Nascendi kora gyerekkorban történik a protagonista egyedül kiszolgáltatott, segítségre szorul.
Ez az a pont, ahol szükségessé válik az Alter-Ego és a Surplus Reality használata.
Az Alter-Ego a gyerek szerepét viszi, a Protagonista Felnőtt énje pedig a segítségére siet a helyzet megoldásában, a gyerek védelmében.
Az újra traumatizáció elkerülése érdekében a jelenetet az Alter-Ego játssza el a protagonista irányítása mellett, a protagonista mind ezt TÜKÖR-ből nézi végig, majd felnőttként belép a jelentbe és segít a gyermeknek abban, hogy megvédje önmagát, kiálljon saját igaza mellett. Ezt követően már ő is belép a gyerek szerepbe, és az Alter-Ego, mint felnőtt támogatása mellett átéli a szembeszállást.
A korrektív munka után a protagonista vissza lép a gyerek szerepbe és átéli, hogy Felnőtt Énje (melyet ekkor az Alter-Ego játszik) megvédi.
Ezt követően visszatérünk a kezdeti kiindulási helyzetbe, melyet a módszer „Szerep gyakorlás” jeleneteként tart számon. Ennek célja a módosított Hiten alapuló új Viselkedés gyakorlása, mely egyben a korrekció sikerességének ellenőrzését is szolgálja.
Módszer előnye, hogy támpontot, belső struktúrát, Ariadné fonalát kínálja a lelki problémák, szövődményes labirintusában, továbbá lehetőséget nyújt a folyamat (process) elemzésére.
Nagy gyakorlattal rendelkező már-már varázslat szintjén dolgozó kollégák számára valószínűleg felesleges és/vagy terhes, de kezdők számára fontos segítség lehet annak eldöntésében, mikor lépjen tovább a következő jelentere, mely érzések, mondatok mentén haladjon.
Hátránya, ha a gondolkodást elmerevíti, a kreativitás rovására, például olyan esetben, amikor a protagonista ellenáll és/vagy nincs készen a szerződésben megfogalmazott célok elérésére. A struktúráltság szintén akadályozhatja az egyik jelenetből egy másikba való átfolyás kreatív folyamatát.
